2011. szeptember 1., csütörtök

Van-e Isten ? 1. rész (agyalgás)



   Nem egy kis témával kezdetem az biztos. Viszont egy nagyon fontos, és mindenkit érintő kérdés ez. Van-e Isten? Több száz és ezer,  okos teológus, tudós, filozófus írt már erről a kérdésről, de megegyezni azt nem sikerült. Tehát nincs még végső válasz. Nem is azzal próbálkozom, hogy mindenki számára véglegesen megválaszoljam a kérdést. Inkább olyan dolgokról írnék, amik engem befolyásoltak ebben a kérdésben. Agyalgás a műfaj,  lesz benne amit hallottam, lesz ami ez én agyam szüleménye. Van ahol már nem is emlékszem melyik volt. Na de térjünk a lényegre.
   Az én válaszom: IGEN. Hamar lelőttem a poént. De a lényeg az, hogy miért. Én magamat elég egy szkeptikus és logikus embernek tartom. Tehát csak azért mert valaki azt mondta és nem fogok hinni. Mi kell ahhoz , hogy higgyek? Ahogy a szólás mondja: "Hiszem, ha látom". Szerintem hülyeség. Rengeteg olyan dolgot hiszünk amit nem látunk. Például: gravitáció. Az én hitem inkább tapasztalaton alapul. Tudom, hogy van gravitáció mivel tapasztalom. Én Istennel is így vagyok. Nem látom Őt. Nem hallom Őt. De nagyon sok mindenben megtapasztaltam Őt az életemben. Viszont Isten egy billiószor bonyolultabb dolog mint a gravitáció, így a gravitációval ellentétben nem mérhető, vagy nem lehet csak úgy megfigyelni. De mivel egy személy, mint minden más személy, megismerhető. 
   Amióta személyesen úgy döntöttem, hogy akarom ezt az Istent megismerni, nem egyszer feltettem a kérdést: Tényleg ott vagy Istenem? Van-e egyáltalán Isten?. És ez most furán hangozhat. Mondtam , hogy szkeptikus vagyok. De azt is mondtam , hogy logikus. (Legalábbis próbálkozok) Logikusan, ha szkeptikus vagyok és néha megkérdőjeleztem a saját hitemet, de mégis mindig visszatérek a hitemhez, az csak azért lehet mert igaz. Hiszen ha megkérdőjelezed egy személy létezését (itt és most Istenét), csak egy a személlyel való találkozás, vagy egyértelműen tőle érkező hatás lehet az, ami újra megerősít a személy létezésében. Így többszöri kételkedések után, most már minden kétely nélkül hiszek a Teremtő Istenben. És ahogy egyre jobban megismerem Őt, hitem is napról-napra nő és erősödik.
   Azért kezdtem ezzel a témával, mert miden más ettől függ és ennek a következménye. Ennek a posztnak lesz még folytatása. Egy pár olyan hasznos "agyalgás" ami talán téged is jobban elgondolkoztat Isten létezéséről.
"Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra." (Pál levele a rómaiakhoz 1:19)


3 megjegyzés:

  1. A logikai érvelésed hibás. A következő mondatoddal "(...)mindig visszatérek a hitemhez, az csak azért lehet mert igaz." azt állítod, hogy Te, az ember, tévedhetetlen vagy. Szerinted az vagy? :)

    VálaszTörlés
  2. Nem vagyok tévedhetetlen, és nem is mondtam. Amit mondani akartam, hogy két eset van.
    1. Hiszek valamit...... Elkezdek benne kételkedni..... Nem hiszem többé azt a dolgot, mivel kételyeim beigazolódtak. (Ez lenne a természetes út)

    2. Hiszek valamit (jobban mondva valakiben).... Elkezdek benne kételkedni..... Újra hiszek benne

    Nekem a 2. este állt fenn és ez számomra logikusan (lehet hogy másnak ez totál nem segít) mutatja hogy a személy akit keresek létezik.

    VálaszTörlés
  3. Ha hiszek Benne és dolgaim jól alakulnak, akkor azt feltételezem, hogy ezt Neki köszönhetem. De soha nem tudom meg, hogyan alakultak volna, ha nem hiszek, tehát bizonyíték híján nem tekinthetem a dolgok alakulását Vele összefüggőnek.

    Egy másik dolog, hogy ha tökéletes, miért nem teremtette tökéletesnek az embert? Miért teremtette olyannak a világot, hogy az entrópiája folyamatosan növekszik?

    Egy teológus idézte Ágostontól: "nem tudom, de hiszem". Szerintem Istent létét lehetetlen logika által bebizonyítani, egyszerűen hinni kell benne. Könnyebb és boldogabb úgy az élet. Akinek pedig nem megy, nem szabad erőltetni, mert a hitnek belülről kell fakadnia, nem kívülről.

    Legyen szép napod! :)

    VálaszTörlés