2011. szeptember 4., vasárnap

"Színház az egész világ"



  
  Egy pár éve olvastam Philip Yancey: Rejtjelek egy másik világból c. könyvében ezt az idézetet:
"A láthatatlan világban nem látható módon zajlanak az események, mint ahogy a színpadot mozgató berendezés is rejtve marad a nézők elől."
   Nagyon megtetszett ez a kép. És rögtön tovább is gondoltam a dolgot. A rendezőt , a jelmezest vagy a takarítót se látom egy színházi előadás során. Mégis tudjuk , hogy mennyi "láthatatlan" ember dolgozott az előadáson. Ahogy Shakespeare mondta: "Színház az egész világ." Így is lehet nézni. De akkor Isten a rendező. Hiszen rendező nélkül csak egy káosz lenne. Persze az igazság az, hogy van is káosz hiszen sokan úgy gondolják, hogy nekik nincs szükségük rendezői utasításokra. De ez nem a rendező hibája. Ő megírta a leges legjobb szerepet mindenkinek.  Ő a legnagyobb művész, de tiszteletben tartja a te művészi szabadságodat is. Sőt sokszor hagy, hogy magad dönts. Így kiderül tanultál-e tőle, figyeltél-e, tudod-e már miről is szól ez a darab. Magam is keresem a szerepem. Hogy igazán megértsem próbálok minél több időt tölteni a Rendezővel, és őszintén, egyre jobban élvezem. Először fura, mint minden más szerep, de aztán egyre kényelmesebbé válsz benne. És a legjobb része az, amikor magadra ismersz a szerepben.  Arra az önmagadra akinek Ő tervezett. De ahogy mondtam , nem egyszerű dolog a színjátszás. Nagyon könnyű belesni abba hibába, hogy magunkat a Rendezőnél okosabbnak, hozzá jobban értőnek gondoljuk. Azt hisszük pontosan tudjuk mi jó nekünk, hogy kik vagyunk, és mit is kell csinálnunk. Aztán egyszer csak olyan helyzetben találjuk, magunkat, ahol nem tudjuk mit tegyünk, kinek mit mondjunk és merre menjünk tovább. Ekkor jobb estben rájövünk, hogy a Rendezőre kellett volna figyelni. Még akkor is ha nem értjük, mit mért mond. Hisz Ő az aki átlátja ezt a több milliárd színészt összefogó előadást. Vannak dolgok amit még ha megpróbálna elmagyarázni, akkor se értenénk meg , mert csak egyszerűen nem elég nagy az agyunk hozzá.  Amikor viszont figyelünk rá, csodálatos dolgokat vihetünk végre, és egyszer csak azt mondjuk magunknak: "Nem is tudtam, hogy ilyen is tudok lenni. Hogy így is tudok szeretni."
   Még lehetne folytatni ezt a képet, és habár nem mindenben tökéletes a párhuzam nekem tetszik. De ha még egyet mondhatok: Figyelj a rendezőre és ne légy ripacs! (azokat nagyon nem bírja a Rendező Úr.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése