2011. szeptember 22., csütörtök

Isten+Én 2.rész





            Amiről az előző postban írtam és amire a cím is utal, az a tény, hogy a kereszténység lényege számomra nem a vallás hanem a kapcsolat. A vallás arról szól, hogy felsorol egy halom dolgot amit meg kell tenned. Ha az összes rublikát kipipáltad akkor az adott vallás szerint elértél valamit. Mivel a kereszténység hivatalos értelemben ugyancsak a vallás kategóriába esik, sokan úgy is kezelik mint egy vallást. Azt gondolják, hogy ha elmennek templomba, elmondják a Mi Atyánkat vagy más vallásos dolgot csinálnak azzal le van rendezve a dolog, minden rublikát kipipáltak. Ugyan csak sokan, akik nem keresztények ugyanezt gondolják és emiatt állítják a kereszténységet a többi vallással egy sorba. Pedig ahogy már írtam, Isten kapcsolatra hívott el minket. És nem azt mondom hogy a Biblia olvasás vagy a templomba járás rossz, vagy felesleges dolog lenne, de nem mindegy, hogy milyen indíttatásból tesszük azt. Hogy jobban értsétek itt egy példa a mindennapi életből. Képzeljük, hogy ha emberi kapcsolatainkban is a rublika kipipálós módszert alkalmaznánk. A férj elővenné a jó házasság listáját és azt mondaná: "Ölelés, kipipálva, 5 szép szó, kipipálva, ó még kell adnom egy csókot és akkor mára meg is vagyok." Az ölelés, a csók mind jó és szép de ez egyszerűen nem így működik és semelyik feleség sem szeretne egy ilyen kapcsolatot. Még akkor sem ha a férj tökéletesen teljesíteni a listát, mivel azt nem szívből teszi. Isten se szeretne ilyen kapcsolatot veled.
         A vallás ezt mondja: ezt meg ezt kell tenni, mert Isten ezt mondta és ha megteszed Isten szeret téged. A Biblia azt mondja, hogy Isten szeret úgy ahogy vagy, és kapcsolatba akar lépni veled. Utána már a "barátság" természetes velejárója, hogy nem akarok olyan dolgokat tenni ami a "barátomnak" nem tetszik. Az engedelmesség nem egy kényszer, feltétel vagy egy korlát, hanem annak módja, hogy kifejezzem szeretetemet Isten felé. Valljuk be nem egy könnyű kérdés, hogy hogyan szeressük a mindenség Urát. Mit adhatunk neki szeretetünk jeléül? Csak azt amink van, az életünk, mindenünk. Ő egy percig sem fog kényszeríteni, abban nem lelné örömét. De higgyük el, hogy vágyik arra, hogy velünk megismerkedjen, időt töltsön és megáldjon. 

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézsaiás 55,6-7)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése